5

Egy monda elbeszélésekor a mesélő/előadó és a hallgatósága kilép a mindennapi időből és átlép a monda időtlenségébe. 

A mondai háttér is rávilágít, hogy az indoeurópai népek nyelvrendszere – és ezzel szellemi alapmintázata – a velünk közös szellemi alapmintázatból válik ki, lényegül át, egy más, az eredetitől különböző gondolkodási irányultság következményeként. Ez az új, máig tartó irányultság a bírvágy, a hatalom.

Az ősnyelv alapszerkezete kötődhet egy életvitelhez, ez az un természeti népek életvitele.

Az ember, mint az élőlények általában, ragaszkodik megszokott életmódjához. Az életmódnak, az ember esetében, a gondolkodás az alapja, ami valószínűleg szorosan összefügg a közös cselekvések, tevékenységek rendszerével, azok megszervezésével.  - Az állatok esetében a közös cselekvés csupán ösztönszerű és egymás számára elenyésző ismeretet és tapasztalatot tudnak átadni. Így egy állat még hordában is lényegébe véve egyedül van. A másik egyed tapasztalatát nem tudja megjeleníteni, jelenvalóvá tenni a maga számára. - A közösségi szervezet cselekvéseiből alakulhatott ki - annak fejlődésével párhuzamosan - maga a közösség is.
A nyelvek tekintetében ma a kutatók adottnak veszik a létező nyelvcsaládokat és ezt a jelenlegi tényt vetítik vissza a múltba és keresik az "ősnyelvet", az adott nyelvcsalád "ősi" alakjait. 
A nyelvek az ipari forradalom előtt mindig élő, folyton változó fogalmazási közegrendszert jelentettek.  Az esetlegesen - azaz esetleges területi, gazdasági és kulturális egységek mentén - létrejövő központosított államok hivatalos - ügyintézési - nyelvei, valószínűleg egy gyorsan lezajló folyamat eredményeként, holt nyelvekké válnak a hírközlési eszközök fejlettsége okán. Az eredeti nyelvet az írás megörzi, de az így elszakad a mindennapi ténylegesen beszélt nyelvtől.
Ez a folyamat a mai napig zajlik és mostanra szinte értelmetlenné tette az iskolában tanult nyelvtant.