2011. március 3., csütörtök

8

  1. Az emberiség műveltsége tapasztalatok összegződése. Minden ember  életútján ismereteket, tapasztalatokat szerez a megelőző nemzedékek embereitől. Ezt saját magában, és saját magán átengedi, megszűri. Ezt aztán kiegészíti a saját életének tapasztalásaival, illetve feldolgozott és kiértékelt ismereteivel, tudásával.
  2. Az emberi létezés alapja a szellemi tevékenység+beszéd [a közlés]. A mai ember közösségi tevékenysége révén emelkedett ki egykoron. A korábbi társadalmakban természetszerűleg halmozódtak a nemzedéki ismeretek. Ez egyúttal a szellemi tevékenység fokozatos tudatosulását is magával hozta.Azonban ezzel együtt nemzedékről nemzedékre változnak is az ismeretek, a tudás a menet közben megismertek hatására.
  3. Területi szétterjedése közben az eredetileg egységes fogalom kincs szétválhat és az időközben szerzett tapasztalatok, ismeretek, megfigyelések a növekvő távolságok hatására eltérő megfogalmazásokat sőt vélekedéseket eredményeznek a csoportokban. Ez azt jelenti, hogy ugyan arra a jelenségre, más és más jelsorokat, azaz szót fognak használni. Így változik fokról fokra a szókincs a nemzedékek hosszú sora alatt. Ennek a sebessége természetesen erősen függ az adott társadalom belső kapcsolatainak ingergazdagságától (tehát, minél több és gyakoribb a beszéd a csoport tagjai között, annál nagyobb a változás sebessége).
  4. Az igazán nagy törés, ami a mondai hagyományokban is nyomot hagyott, a gazdálkodási váltással, a természeti gazdálkodásról a termelő gazdálkodásra váltással történik. Ezt élték meg a bűnbe esés tetteként. 
  5. Ez a hatalmi kérdést is előtérbe helyezte. Az eltérő nyel, sőt akár nyelvszerkezet a mások feletti hatalom gyakorlását is elősegítette. Gondoljunk csak arra, hogy már az eltérő fogalmazás is lehetőséget ad az ismeretek elrejtésére. Mert a tudás hatalom, ahogy a mondás tartja. Az emberek ismereteikből élnek. Aki ezeket, vagy ezek áramlását uralja, egyúttal a társadalmat is uralhatja. Az ismeretek gazdagsága hozza létre az anyagi szintű gazdagságot is.
  6. Sokszor mondják, hogy a magyar nyelv a Teremtés nyelve.  Ebben sok igazság van, de: ez azért nem egy "földön túli" nyelvet jelent, hanem azt, hogy az emberi közösség kezdetekor létrejövő nyelv egyenes származéka. Mert afelől azért bizonyosak lehetünk, hogy az ember számára, amióta csak embernek nevezhetjük magunkat, léteznie kellett egy tudatos jelrendszernek, fokozatosan fejlődő és alakuló nyelvnek, ahhoz, hogy közösségi létünk előrehaladjon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése